KIEMELT CIKKEK ->

Kategória: KIEMELT CIKKEK

Egekben a gázár, mi lesz a műtrágyával?

Most kell műtrágyát venni!

A gázár már durvább, mint a bitcoin, és ennek mindannyian megfizetjük az árát - címmel közölt cikket a g7.hu. A cikkben nyilatkozik Bige Dávid, a Nitrogénművek igazgatóságának tagja, aki felhívja a figyelmet: nem érdemes várniuk a gazdáknak a műtrágya árcsökkentésre, a kockázatok csökkentése érdekében azt javasolják, hogy mihamarabb raktározzanak be a szezonra szükséges műtrágyával, különben olyan mértékű logisztikai fennakadások fognak jelentkezni az első negyedévben, ami beláthatatlan következményekkel jár.

Eddig valószínűleg nem túl sok ember ismerte ki magát a műtrágyagyártás folyamataiban, így aztán a többség számára igencsak meglepő lehetett az a pánikszerű reakció, amely Nagy-Britannia két legnagyobb ilyen üzemének leállítását kísérte. Rövidtávon ott ugyanis nem az lett a kérdés, hogy lesz-e mit kijuttatni a gazdáknak a földekre, hanem az, nem marad-e szén-dioxid nélkül az ország húsipara. Ebben az esetben ugyanis napokon-heteken belül olyan mértékben kellett volna visszafogni a brit vágóhidakat és feldolgozó üzemeket, hogy az nagyon gyorsan húshiányhoz vezetett volna a boltokban – emlékeztet a g7.hu.

A cikk szerint ennek az a magyarázata, hogy az ipar által használt szén-dioxid a műtrágyagyártás mellékterméke, és ez nemcsak a sörhöz vagy a szénsavas üdítőitalokhoz kell. Ezzel kábítják el a sertéseket és szárnyasokat a vágóhidakon, más gázokkal együtt ez biztosítja az előrecsomagolt élelmiszerek tartósságát, valamint szárazjégként a hűtött áruk szállítását is. A CF Industries két angliai műtrágyagyára az ország ipari szén-dioxid-gyártásának 60 százalékát adta, mielőtt múlt héten az amerikai tulajdonos leállította őket, mert a rekordszintre drágult földgáz miatt gazdaságtalanná vált a termelésük.

A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a brit kormány gyorsan közbelépett, és egy sok millió fontos mentőcsomaggal elérte, hogy legalább az egyik üzemet újraindítsák. A kormányzati segítség egyelőre három hétre szól, de ha ezalatt nem sikerül alternatív megoldást találni, akkor biztosan meg fogják hosszabbítani.

Nem kizárt, hogy ez a forgatókönyv Európa más országaiban is megismétlődik, a műtrágyagyártók ugyanis szerte a kontinensen ugyanúgy szenvednek a magas gázáraktól, hiszen a földgáz a legfontosabb nyersanyaguk. A norvég Yara International 40 százalékkal csökkentette európai ammóniatermelését – erősen leegyszerűsítve ez a köztes termék a földgáz és a nitrogéntartalmú műtrágyák között -, és az ausztriai központú, osztrák, holland és francia gyárakkal rendelkező Borealis is bejelentette, hogy visszafogja az ammónia előállítását. A CRU Group elemzése szerint az európai ammóniatermelés nagyjából fele veszélyben van, miután a gyártás önköltsége a tavaly év végi tonnánkénti 188 dollárról 900 dollárra emelkedett.

Magyarországtól délre és keletre sem jobb a helyzet. „A tavalyi földrengés miatt a horvát műtrágyagyár nyárig nem termelt, egy romániai műtrágyagyár az egyik ammóniaüzemében történt robbanás miatt egy ideje legfeljebb 50 százalékon működhet. Nemrég leállt az egyik legnagyobb ukrán műtrágyagyár, és a sornak nem biztos, hogy itt vége lesz” – mondja Bige Dávid, a Nitrogénművek Zrt. igazgatósági tagja. A vállalat pétfürdői üzeme, valamint a szintén a Bige Csoportba tartozó szolnoki egység az ország teljes műtrágyagyártását képviseli – a felhasználás több mint felét biztosítva –, és azért ültem le a szakemberrel beszélgetni, hogy kiderüljön, idehaza milyen kockázatokkal kell szembenézni ezen a téren.

Mint kiderült, szén-dioxid-hiánytól Magyarországon nem kell tartani, hazánk ugyanis valószínűleg az egyetlen ország a kontinensen, ahol az ipar nem a melléktermékként keletkező, hanem bányászott szén-dioxidot használ. Ennek hazai szabályozási környezetét a Nitrogénművek „értetlenül követi”, hiszen az ammóniagyártás során melléktermékként keletkező szén-dioxid semmilyen támogatásban nem részesül, így aztán jobb híján a levegőbe engedik. Annak ellenére, hogy jóval nagyobb tisztaságú, mint a bányászott, és míg Nyugat-Európában helyenként már igyekeznek visszasajtolni földalatti tárolókba, itt még mindig engedélyezett a bányászata. Talán mondani sem kell, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából nem ez a megfelelő eljárás.

Sör és kóla tehát lesz, de ennél nyilván fontosabbak azok az alapélelmiszerek, amelyek megtermelése a megszokott mennyiségben nem képzelhető el műtrágyák nélkül. Hatékony műtrágyázás híján a hektáronkénti termésátlag egyharmadát lehet megtermelni – emeli ki Bige Dávid.

Amikor arról kérdeztem, milyen gázárnál jöhet el az a pont, amikor már a Nitrogénműveknek sem éri meg a termelés, az igazgatósági tag azt mondta az akkor éppen megawattóránként 76 eurós árhoz képest, hogy „van még tér fölfelé”. Azt is elmondta ugyanakkor, hogy mivel egyetlen magyar bank sem nyújt finanszírozást a Nitrogénművek részére, így a gyártás szélsőséges esetekben bizonytalanná is válhat.

Pontos számot szerinte már csak azért sem lehet mondani, mert a Nitrogénműveknél követik az iparágban standardnak számító gázbeszerzési struktúrát, aminek következtében a mai bizonytalan helyzetben a gázár változása nagyon rövid időn belül jelentkezik a termék árában. Ez a változó költségelem abszolút meghatározó, a mostani szinten a Pétisó műtrágya önköltségi árának 75-80 százaléka a gáz. Csak az elmúlt három hónapban az egy tonna Pétisóhoz szükséges gáz ára 91 euróról 227-re emelkedett. Az ország egyik legnagyobb ipari földgázfelhasználójának számító Nitrogénművek szeptemberi gázszámlája több mint tízszer akkora lesz, mint tavaly ugyanekkor.

A szintén rengeteget dráguló áram számukra azért nem különösebben fájdalmas, mert az ammóniagyártás során sok gőz is keletkezik, és egyik fejlesztésük keretében erre alapozva üzembe állítottak egy 2,7 megawattos turbina generátort. Ez nagymértékben fedezi a Nitrogénművek áramigényét, ha az ammóniagyár teljes kapacitással megy. A hálózatról csak akkor kell áramot vásárolniuk, ha valamiért vissza kell fogni az ammónia termelését.

A szén-dioxid-kibocsátási kvóták ugyancsak jelentős drágulása pedig csak azért nem húsba vágó, mert a gázár mellett már szinte észre sem venni. „A tavalyi alacsony gázár mellett ez egy jelentős költségtétel volt, most már eltörpül. A gázár emelkedése költségben körülbelül négyszer megterhelőbb, mint a kvóta áremelkedése” – mondja Bige Dávid, aki a kvótarendszer tervezett reformjáról is elmondta véleményét.

Az EU kvótakereskedelmi rendszere – ETS (Emission Trading System) – keretében szabadpiaci mechanizmusok között kereskedhetnek a szén-dioxidot kibocsátó vállalatok egységnyi szén-dioxid kibocsátási jogával. Ha egy gyártónak kevesebb kibocsátása lesz egy évben, mint a jóváhagyott mennyiség, értékesítheti azok számára, akiknek többletkibocsátása van. Az Európai Unión kívül termelőket ez a „adó” nem terheli, ami jelentős termelési előnyben részesíti őket. Például a műtrágyagyártás során az ammóniagyártás mellékterméke a szén-dioxid. Aki importál Algériából vagy Oroszországból ammóniát, annak ezt az „adónemet” nem kell befizetnie, így versenyelőnyhöz jut. Mindeközben a klímaváltozás szempontjából természetesen mindegy, hogy a szén-dioxid hol kerül a levegőbe. Ezt a „szén-dioxid-szivárgást” a karbonvámmal tervezik meggátolni. Az angolul CBAM (Carbon Border Adjustment Mechanism) névre hallgató rendszer úgy egyenlíti ki a piaci versenyt, hogy mindenkinek, aki az EU területére exportál szén-dioxid-kibocsátással előállított terméket, be kell fizetnie a kibocsátás árát. Ez azonban azzal járhat együtt, hogy az európai vállalatok sem kapnak majd ingyen kvótákat, amelyekkel eddig legalább részben fedezhették a kibocsátásukat. Bige Dávid szerint, amennyiben eltörlik az ingyenes allokációt, és a teljes összeget kell az európai gyártóknak fizetni, az újabb versenyhátrányt eredményez. Továbbá kontraproduktívvá válik a szabályozás, mivel nem lehet motiválni tőkebefektetést jelentős tőke elvonás mellett – tette hozzá.

A tavalyi mélyponton volt, hogy csak 3 eurót kellett fizetni egy megawattórányi gázért, ehhez képest brutális a mostani 70 körüli-feletti szint, de az igazgatósági tag szerint nem lehet kizárni, hogy akár 100 euró fölé emelkedjen. (A beszélgetés óta a gázár meg is indult efelé, tegnap már a 85 eurót is meghaladta.) „Ma már a bitcoin sem ugrál ennyit. Csak itt emberek élete múlik ezen” – jegyzi meg. Utóbbi alatt azt érti, hogy ha széles körű hiány lenne műtrágyából, akkor egyszerűen nem lehetne annyi élelmiszert megtermelni, amennyi Magyarország vagy Európa ellátásához elegendő. Ez persze szélsőséges eset, és valószínűleg nincs olyan kormány, amely ne avatkozna közbe egy ilyen helyzet elkerülése érdekében.

A Nitrogénműveknél a nyár első felében volt egy 40 napos, nemrég pedig egy rövidebb leállás, de Bige Dávid szerint mindkettő az előre tervezett karbantartások elvégzését szolgálta. Az, hogy eddig a mostani árkörnyezettel is meg tudtak birkózni, alapvetően két dolognak köszönhető.

Az első, hogy a Bige Csoport 30 éves története során a tulajdonosa – Bige László, Dávid édesapja, a Nitrogénművek elnök-vezérigazgatója – már 600 millió euró értékű fejlesztési sorozatot vitt végbe, amelynek köszönhetően sok régiós riválisuknál hatékonyabban tudnak termelni. Azaz magasabban van az a költségszint, amikor már nekik sem lenne más választásuk a gazdasági racionalitás alapján, mint a leállás.

A másik, hogy a gáz árának emelkedését jelentős mértékben át tudják hárítani vásárlóikra. Hogy nem teljes mértékben, azt mutatják az első féléves számok: a nyereség (a vállalat esetében az EBITDA-t érdemes nézni) ugyanis jórészt azért lett 45 százalékkal alacsonyabb 2020. első hat hónapjához képest, mert ez csak részben sikerült. (A másik ok az említett nyári karbantartás, amely miatt másfél hónap termelés kiesett az első félévben.) Azóta a gáz ára tovább nőtt, így aztán nem meglepő, hogy míg nyár elején egy tonna műtrágyát átlagosan 50 ezer forintért kínáltak, szeptember elején ez már 120 ezer forint volt.

„Bár nem én döntök róla, de szinte biztos, hogy idén nem lesz black friday akciónk, amikor olcsóbban kínáljuk a műtrágyát a gazdáknak” – jegyzi meg Bige Dávid. Tapasztalataik szerint sok gazda mégis kivár, hátha bezuhannak a gáz- és így a műtrágyaárak is. Mint azonban már volt róla szó, további drágulás is benne van a pakliban, miközben a felhasznált műtrágyamennyiség csökkentése nem igazán opció a gazdálkodók számára, hiszen akkor a termés mennyisége és így a bevétel is kevesebb lesz. „Ez olyan mértékű negatív spirált indítana el a gazdaságokban, ami félő, hogy végzetes lehet egyes esetekben” – jegyzi meg az igazgatósági tag.

De nem csak ezért tanácsolják a gazdáknak, hogy ne spekuláljanak árcsökkenésre. Ha ugyanis túl sokan túl sokáig kivárnak, akkor a logisztikai kihívások – például a már idehaza is jelentkező sofőrhiány – miatt elképzelhető, hogy akkor sem jutnak időben műtrágyához, ha akkor már tonnánként 150 vagy 250 ezer forintot is kifizetnének érte. A Nitrogénműveknek van ugyan egy 160 darabos teherautó-flottája, de ezt szerették volna év elején további 30-cal kibővíteni, hogy a tavaszi műtrágyázási igények kielégítését már segíteni tudják. A gyártó azonban jelezte, hogy áprilisnál előbb nem tudja ezeket szállítani, ami már nagyrészt késő lesz a tavaszi kiszállítási szezon szempontjából.

A kockázatok csökkentése érdekében javasoljuk, hogy mihamarabb raktározzanak be a szezonra szükséges műtrágyával, különben olyan mértékű logisztikai fennakadások fognak jelentkezni az első negyedévben, ami beláthatatlan következményekkel jár – mondja Bige Dávid.

Ha azonban minden rendben is lesz ezen a téren, az már látszik, hogy – egyebek mellett az üzemanyagok és a növényvédőszerek mellett – a műtrágyák áremelkedése is egy olyan tényező, amely az élelmiszerek további drágulását vetíti előre. Azt előre képtelenség megmondani, hogy ez mikor következik be és milyen mértékű lesz, hiszen a boltokban látható árak egy a termelőktől a feldolgozókon át a kiskereskedelmi láncokig húzódó sokszoros alkufolyamat eredményei.

Az élelmiszerek átlagos inflációja augusztusban 3,7 százalék volt az előző év azonos időszakához képest, ami mérsékeltebb ütem a 4,9 százalékos átlagos inflációhoz képest. A várható tendenciát azonban jól mutatja a nemzeti bank szeptemberi inflációs jelentése, amely szerint míg idén csak 2,6 százalékkal drágulnak a feldolgozatlan élelmiszerek, jövőre már 6 százalékos áremelkedés várható ebben a körben. Ez pedig olyan mértékű változás, amelyet még a diszkontláncok nagyon hatékony beszerzési módszereivel sem könnyű eltüntetni.

Vissza